Immortals: A Fenyx Rising hatalmas nyitott világgal büszkélkedhet, amely kielégítő titkokkal van tele, csattanós harci rendszerrel, amely sikeresen kiegyensúlyozza a védekező és támadó taktikákat, és általában kellemes esztétikával, amely sokkal színesebb, mint az átlagos Ubisoft játék.
Ezen elemek többsége nem kivételes, de elég jó ahhoz, hogy érdemes legyen játszani a Fenyx Rising játékkal. Sajnos a játék közepes írással, a kiegyensúlyozott fejlődés hiányával és izgalmas jutalmazási rendszerrel botlik.
Ettől függetlenül a Fenyx Rising nagyrészt kompetens Breath of the Wild rivális, és én minden bizonnyal élveztem a vele töltött 30 órát.
Közepes írás
A Fenyx Rising azzal kezdődik, hogy Prometheus, a tűz Titán istene láncolva van egy havas hegycsúcs tetején, amikor Zeusz meglátogatja őt segítségért. Typhon, az alvilág szörnyű teremtménye, megszökött börtönéből, és pusztítást végez szerte a világon. Prométheusz azt sugallja, hogy Fenyx, a karakter, akit játszani fogunk, az ment meg mindenkit Typhon vulkáni pusztulásától.
Itt a probléma: a Fenyx Rising minden karaktere szándékosan ellenszenves, és ez a trükk ritkán vicces. Zeuszt inkoherens debilnek tartják, és gyakran hivatkozik arra, hogy milyen izmos és erős volt korábban. Lényegében agyatlan zsákmány.
Prométheuszt érzékeny művészként kezelik, aki a lehető legtöbb kifinomult hívószóval szeretné elmondani történetét. Zeusz gyakran sóhajt és panaszkodik, amikor kommunikál vele, mert természetesen rosszul érti a nyelvet. A köztük lévő tréfák közül sok Zeuszba idomul, mint egy idióta, tiltakozva Prometheus „okossága” ellen. Ez nem lenne annyira sértő, ha Zeusz és Prométheusz csak a jelenetek alatt lépne kapcsolatba, de mindkettő elmeséli az utazás minden pillanatát.
Hermes egyszerre beképzelt és gyáva, és minden jelenetben csak önmagával törődik. Bosszantó, mert Hermes teleportálódik egy jelenetbe, és megadja a véleményét. Valahányszor megteszi, nagy megvetéssel sóhajtok. Typhont is nehéz komolyan venni. A tervezése nemcsak úgy néz ki, mint valami egyenesen a rajzfilmes Diablo játékból, hanem személyisége is alapvető. Gyakran beszél a játékossal, és amikor ezt teszi, csak annyit mond, hogy valamilyen formában: „Megszerezlek!”
A Fenyx az egyik kevésbé bosszantó karakter, mivel valójában szimpatikus ívük van a játék későbbi szakaszában. Azonban még mindig túlságosan magabiztosak, és teljes személyiségük az emberek megmentése körül forog. Van egy pillanat, amikor megpróbálnak segíteni Hermésznek, és miközben lenéz rá, hogy körülveszi és majdnem felfalja a szörnyek, Fenyx úgy dönt, hogy megfeszíti izmaikat, hogy hűvösek legyenek.
Azonban valójában nagyon tetszett mind a négy Isten, amelyet a játékosnak mentenie kell a játék során. Árest, Athénét, Aphroditét és Héphaisztoszt átkozták, és az ábrázolásuk meglehetősen mulatságos. Aphroditéból természetkedvelő fát alakítottak ki, amely egészséges szenvedélye a vadon élő állatok iránt. Ez különösen vicces, ha hasonló játékok, mint a God of War hihetetlenül kéjes karaktert ábrázolnak. Ezenkívül Athéné gyermekké vált, így bölcsessége és ereje nagyjából megközelíthetetlen.
Az elbeszélés egyes elemei azonban kimerítőek lettek. Aphrodité küldetése során lényegében vissza kell hoznunk a hiúságát. A játék ezt úgy kezeli, mintha lényegi része lenne, és bosszantó, hogy a játékost arra ösztönzik, hogy egyszerűen „fogadja el” ítélkező, irigy és önző személyiségét. A játék világossá teszi, hogy ezek a furcsaságok sok fájdalmat és szenvedést okoztak szerte a világon, mégis látszólag az ő érzelmi stabilitása a legfontosabb számunkra. Értem, hogy megpróbáljuk megmenteni a világot, de furcsa, hogy az volt az elsődleges célunk, hogy ezeket az önző és pusztító isteneket visszahozzuk a hatalomba.
Kielégítő küzdelem
A Fenyx Rising harca magával ragadó. Itt tisztességesen kell dolgozni, ami lehetővé teszi, hogy a legtöbb küzdelem rugalmas legyen, mivel a játékos kitérhet, parrázhat, tárgyakat dobhat, nyilakat lőhet, különleges képességeket használhat, és karddal vagy baltával támadhat.
Néhány csatához baltával kell irányítani a tömeget, és több ellenség felé lendülve sok kárt okoz. Más csaták folyamatos kitérést és párosítást igényelnek, hogy elkerüljék a pusztító károkat. És néha felvehet sziklákat, és feldobhatja őket egy óriási ciklopszra.
Kényszerítettnek éreztem magam erre a játékmenetre, mivel szívó vagyok minden olyan játéknál, amely védekező játékstílusokat ösztönöz, beleértve a párizást és a kitérést a kihívó ellenségekkel szemben. Játszottam a Hard nehézséggel, és kezdetben élveztem, hogy majdnem minden ellenség megölhet engem két -három találattal. Ez kényszerített arra, hogy óvatosan játsszak, és a legtöbb találkozáshoz intenzitást adott. Ez azonban gyorsan leállt, mivel a játék előrehaladási rendszerei túlságosan könnyen kihasználhatók.
A játékosok speciális képességekhez is hozzáférhetnek a játék későbbi szakaszában; óriási tüskéket idézhetsz fel a földről, lándzsás támadással rohamozhatsz az ellenségre, és gigantikus kalapácsot csaphatsz az ellenségek hullámába, hogy nevetséges mennyiségű kárt okozz.
A párizás azonban ritkán volt hasznos. A tökéletes időben való száguldás tűnt a jobb alternatívának, mivel megfagyaszt minden ellenséget a közelben. Még ha a játékos el is hagyja a tökéletes kitérési időzítést, elkerülheti a támadás hatótávolságát.
Sok ellenséges támadás elviselhetetlen, és még akkor is, ha a játékos parrázik, hogy kitöltse az ellenség testtartását, csak ideiglenesen kábítja el őket. Amíg az ellenség kábult, a játékos szabadon támadhat rájuk, de ez nem tűnik gyakorlati kockázatnak, mivel kevés kárt okoznak. Ehelyett ugyanilyen könnyedén létrehozhatod ugyanazt a hatást, ha baltáddal támadsz. A parry szerelő nagy kockázatú, nem jutalom.
A játékosok károsíthatják az ellenséges testtartókat is, ha tárgyakat dobnak rájuk, ami nemcsak rengeteg kárt okoz, hanem kielégítőbb és hatékonyabb alternatíva a párizás számára.
Ez nem azt jelenti, hogy a párizás mindig kevésbé volt sikeres alternatívája a kitérésnek. Számos különböző csata során, mint például Aello hadnagy ellen, a távoli lövedékek elpárologtatása visszafordította őket az ellenség felé, és hatalmas károkat okozott. Bár ez volt az egyetlen alkalom, amikor hasznosnak találtam.
Szilárd felfedezés, izgalmas jutalmazási rendszer
A Legend of Zelda: Breath of the Wild formula kétségtelenül hatékony, és annak ellenére, hogy a Fenyx Rising közel sem éri el rejtélyességének és intrikájának szintjét, mégis szilárd munkát végez a titkos harcokkal, rejtvényekkel teli világ bemutatásában. és egyedi helyszínek.
A rejtvények meglehetősen kreatívak abban, hogyan használják fel a játék mechanikáját, hogy akadályokat jelentsenek a játékosoknak. Ritkán érződik úgy, hogy van egy rejtély, amelyet meg kell oldani, mivel a mechanika teljesen világos. Ehelyett a játék arra kéri a játékost, hogy sikeresen használja a játékban lévő rendszereket az előttünk álló események leküzdésére.
Például az egyik rejtvény megkövetelte, hogy nagy fémgolyókat lőjek a dobozfalakon keresztül, és egy gomb megnyomásával aktiváljam az utat. Az egyik a nyomólemezek megfelelő sorrendben történő préselése volt, miközben tűzgömbök lőttek szét az arénában. Egy másik pedig arra kényszerített, hogy óvatosan egymásra rakjam a dobozokat, hogy nagy réseken siklhassak. Mindegyik rejtvény különbözött az előzőtől, elegendő ösztönzést adva ahhoz, hogy befejezzem minden Tartaros -boltozatot (a rejtvényszobák neve).
Ezenkívül a játék ritkán hagyott cserben, amikor megnéztem a világ rejtett zugait, vagy megpróbáltam mászni a magas épületek tetején. Rengeteg titok van mindenhol, de sajnos a világot leginkább a frissítési anyagok foglalkoztatják. A probléma az, hogy minden kinyithatót azonnal bemutatnak a játékosnak az istenek csarnokában. (Itt új képességeket nyithat és fejleszthet, valamint fejlesztheti páncéljait, fegyvereit, állóképességét, egészségét és bájitalt).
Ahelyett, hogy a játékos természetes módon aratná ezeket az izgalmas jutalmakat a világon belül, például egy titkos tárgyaláson keresztül, kihívást jelentő akadályokkal, a játékosoknak csak meg kell találniuk a szükséges pénznemet, szétszórva a világ minden táján, hogy feloldhassák ezeket a képességeket. Ez még mindig egy jó előrehaladási rendszer, mivel a játék ösztönzi a felfedezést érdemleges jutalmakkal, de nem túl magával ragadó vagy izgalmas.
Más kérdés, hogy minden frissítés exponenciális. Például, ha kizárólag a kardja korszerűsítésére összpontosít (amit én tettem), minden új frissítés duplája az előző erősségének, nem túl drasztikus áron. Ha egyformán egyensúlyozná a sebzéseit és a páncéljainak fejlesztéseit, akkor valószínűleg egy közepes sebzési rétegben ragadt volna, de ha keményen belemegy egy frissítésbe, akkor háromszor annyi kárt okozhat, mint egyébként. Kizárólag a kardom fejlesztésére koncentráltam, ami azt jelentette, hogy ütésenként körülbelül 250 sebzést okoztam. A fejszém viszont csak 20 kárt okozott.
Ez azt jelentette, hogy minden harc, amiben találtam magam, triviális lett. A legendás találkozások egyszerűek voltak, és nem igényeltek semmilyen gondolatot, különösen akkor, ha sebzést frissítő bájitalt használtak. Az egyik utolsó csata kevesebb, mint harminc másodpercig tartott, míg legyőztem, és ne feledje, hogy a Hardon játszottam.
Ezenkívül a felfedezhető fegyverek csupán megváltoztatják a játékos statisztikáit, nem pedig a mozgáskészletüket. Mindig ugyanazzal az animációval vágja le kardját és lendíti a fejszéjét, függetlenül attól, hogy hány új fegyvert gyűjt. És ami még rosszabb, a sok páncéljutalom pusztán kozmetikai alternatíva a korábban megtalálthoz képest.
Nagyszabású küldetésre indultam a Hephaistostól, hogy szuper erőteljes páncélkészletet készítsek, és amikor az istenek kovácsához értem, elkészítettem ezt a felszerelést, hogy rájöjjek, hogy ez csupán egy páncélzat kozmetikai változata. Ezt az epikus küldetést ugyanolyan epikus jutalommal kellett volna teljesíteni.
Kellemes esztétika
A Fenyx Rising fantasztikusabb világot mutat be, mint amit általában az átlagos Ubisoft játékban látunk. Tele van humoros tervekkel, színes környezetekkel, és kevésbé tűnik realisztikusnak vagy komornak, mint a The Division, a Far Cry vagy a Ghost Recon.
A játék környezete kellemes, mivel a lombozat, a fák és a víz lágy ecsettel festett. Én is élvezem a színsémákat; a játék második területe a rózsaszín és a zöld fákat ötvözi a homokos strandokhoz és a márvány templomokhoz, hogy karikatúraszerűen tükrözze az ókori görög építészetet. A Tartaros -hasadék is szép, mivel a sötét lila köd körül lebegő, összetört kőplatformok és az égen ragyogó fehér csillagok elragadó kozmikus látványt nyújtanak. Nagy rajongója voltam a King's Peak-nek is, hiszen minden utat és sziklafalat elborító hólepedő látvány volt mind méretarányában, mind szépségében. Tagadhatatlanul izgalmas volt az az érzés, hogy egy aurora borealis csíkjain lassan felemelkedünk, és villám csap le ennek a hatalmas hegynek a csúcsára.
Bár a világ csinosnak tűnik, a karakterek tervei csúnyák (egy Ubisoft játék alapfelszereltsége). Az alap játszható karakter különösen kínosan néz ki, és bár sikerült megtisztítanom őket, mégis furcsán néztek ki a jeleneteken.
Az ellenséges tervek általánosak, óriási küklopszok, mitikus görög katonák és gorgonok hiányoznak egymástól. Engem azonban nagyon lenyűgözött, hogy sokféle ellenség létezik. Három fejű kutyával, robotlényekkel, griffekkel és minotauruszokkal fogtok harcolni. Azonban ne számíts arra, hogy minden új nagy küzdelem valóban új főnöktípus lesz, mivel a játék során maroknyi újrafelhasznált griff és cerberus főnök találkozik.
Immortals: Fenyx Rising PC teljesítmény
Immortals: A Fenyx RIsing számomra meglepően hibamentes élmény volt, ami leginkább a Ubisoft eddigi eredményei miatt sokkoló. Nem tapasztaltam egyetlen összeomlást vagy hibát sem, amely akadályozta volna a fejlődésemet a játék során. Ez annak köszönhető, hogy a játék február 26 -tól december 3 -ig késik, mivel ezek az extra hónapok biztosan segítettek a játék csiszolásában.
Sok más Ubisoft játékhoz hasonlóan az Immortals: Fenyx Rising lehetővé teszi a játékos számára, hogy teljesen testre szabja HUD -ját. Ez hasznos azok számára, akik szeretnék növelni a játék elmélyültségét. Kikapcsolhatja a küldetés célkitűzéseit, ünnepségeket, zsákmányt, iránytűt, üzenetpanelt, kritikus üzenetet, hős egészségét, hős állóképességét, képességeit, bájitalt, sebzésszámokat, kombinált mérőórákat, célzárat, ellenség egészségét, bejövő támadásra figyelmeztetést, visszajelzést, célzó retikulusok, lopakodó mutató, elzáródási sziluettek, interakciós modul és kontextuális műveletek.
Ezek közül néhány nagyon fontos, de mások egy kicsit többet költenek, mint például a sérülések száma és a kombinált mérők. Ezenkívül a menü teljesen elmesélhető, ha úgy tetszik, és akár megváltoztathatja az olvasási sebességet, valamint azt, hogy a hangja nőies vagy férfias.
Az Immortals: Fenyx Rising alkalmazásban néhány beállítással büszkélkedhet, például az általános minőségi beállításokkal, az aliasinggal, a környezet minőségével, az árnyékminőséggel, az effektusok minőségével és a textúra minőségével. Az adaptív minőség 30 fps, 45 fps és 60 fps között változtatható. Be- vagy kikapcsolhatja a mélységélességet, a mozgás elmosódását, a környezeti elzáródást és a képernyőtér tükröződését is. A VSync be-, kikapcsolható vagy Adaptive -ra állítható. Van egy felbontás csúszka is, amely 50% és 200% között mozoghat. Az ablak módot pedig szegély nélküli, teljes képernyős és ablakosra is módosíthatja.
A Fenyx Rising rendelkezik színvak beállításokkal is, amelyek lehetővé teszik a felhasználó számára a vörös, zöld és kék szűrők közötti váltást. A szűrő intenzitását 0% és 100% között is beállíthatja.
Halhatatlanok: Fenyx Rising PC benchmarkok és követelmények
Az Immortals: Fenyx Rising-t teszteltem az asztalon, amely Nvidia GeForce GTX 970 GPU-val van felszerelve, 4 GB VRAM-mal és Intel Core i7-6700K CPU-val. Az 1080p felbontású Ultra beállításoknál egy benchmarkot futottam, és átlagosan 20 képkocka másodpercenként. 31 kép / mp értéket kaptam nagyon magas, 34 kép / mp magas, 45 kép / mp közepes, 50 kép / mp alacsony és 57 kép / mp nagyon alacsony sebesség esetén.
Az Immortals futtatásának minimális követelményei: A Fenyx Rising tartalmazza a Windows 7 rendszert, egy Intel Core i5-2400 vagy AMD FX-6300 CPU-t, Nvidia GeForce GTX 660 vagy AMD Radeon R9 280X GPU-t, 8 GB RAM-ot és 28 GB tárhelyet.
Az Immortals futtatásához ajánlott követelmények: A Fenyx Rising Windows 10, Intel Core i7-6700 vagy Ryzen 7 1700 CPU-t, Nvidia GeForce GTX 1070 vagy AMD Radeon RX Vega 56 GPU-t, 16 GB RAM-ot és 28 GB tárhelyet tartalmaz.
A lényeg
Ha rajong a The Legend of Zelda: Breath of the Wild című filmért, akkor valószínűleg élvezni fogja a Fenyx Rising kínálatát. Ebbe az élménybe középszerűséget vártam, de kellemesen elégedett voltam egy addiktív, nyílt világú RPG-élménnyel, rengeteg félelmetes rejtvényekkel, szórakoztató harci találkozásokkal és vizuálisan kellemes világgal.
Azonban meglehetősen botladozik, leginkább a közepes forgatókönyve, a kiegyensúlyozatlan (és könnyen kihasználható) előrehaladási rendszerek és a túlságosan triviális végjáték tekintetében, még akkor is, ha kemény módban játszik.
Ettől függetlenül a Fenyx Rising az év egyik legmeglepőbb játéka, és bár nem nagyszerű, tagadhatatlanul rengeteg szórakoztató.